Pécs a nyolcvanas évek elején a maga két darab punkjával sok mindennek volt nevezhető, de punk fellegvárnak aligha. Viszont Buzás Csaba (Kefe) közvetve jelentős szerepet játszott a magyar punk színtér alakulásában, hiszen nélküle soha nem jöttek volna francia punkok filmet forgatni Magyarországra. Venczel Gábor pedig a teljes 80-as éveket végigzenélte különböző punk és alter formációkkal. A második részben Buzás Csaba alias Kefe mesél a korai pécsi punkkorszakról és moszkvai élményeiről.
Kolera: Szokásos bevezető kérdés, hogyan kezdődött nálad ez a punk dolog, hol hallottál először ilyen zenét?
Kefe: A nővéremnek volt egy barátja, egy pesti srác és annak a srácnak volt egy ilyen kazettája én nem is tudtam mi az, ez egy Sex Pistols volt és tudod
ez a dolog olyan, hogy vagy elkap, vagy nem. Ez nekem nagyon tetszett, azt se tudtam ki, vagy mi ez a zenekar. Nálam így kezdődött ez az egész.
Kolera: Milyen idős voltál akkor?
Kefe: Hát olyan 15 és akkor próbáltam utánajárogatni ezeknek a dolgoknak, meg hogy honnan lehet ilyen zenéket találni, igazából a Gábor olyan volt, hogy utánajárt ezeknek és ő felvett ilyen zenéket.
Kolera: Honnan ismertétek egymást?
Kefe: Nekem első osztálytól a barátom, mi nagyon kicsi korunk óta ismerjük egymást, nekem mindig is ő volt a legjobb barátom, testvérem, mert úgy is hívjuk egymást, mindig pátyolgattam őt, fontos volt mindig.
Kolera: Akkor térjünk rá az Ideges Sírásókra, honnan jött ez a név?
Kefe: Akkor már próbálkoztunk és hogy meg is nyilvánuljunk valahogy, csináljunk egy zenekart. mai szemmel nagyon nevetséges ez az egész, mert pl a próbahely nálunk volt Pécsen a Sziget út 10 szám alatt a kilencedik emeleten. Képzeld el mikor ott nekiálltunk próbálni micsoda nagy öröm volt, zengett az egész ház, csodálatos volt. Próbálkoztunk milyen név lenne jó, szerintem a nevet a Gábor találta ki. Akkor írtuk a dalokat, abban az időben már Exploitedet, Dead Kennedyst hallgattunk.
Kolera: Magyar zenék is eljutottak hozzátok?
Kefe: Hogyne, a Cpg akkor már alap volt, persze ugye a pestiek előttünk jártak
olyan értelemben, hogy jóval előttünk alapítottak zenekarokat az biztos.
Kolera: Egy-két év.
Kefe: Azért mondom lehet, hogy nem volt előbb punk, de a zenei élet jobban beindult.
Kolera: Emlékszel még dalokra? A Gábor kettőt említett a "Brezsnyev"-et és a "Zsidó gyerekek Auschwitzban"-t, beugrik még valami?
Kefe: Volt egy ilyen átköltemény, nem is tudom játszottuk -e hogy "45-ben volt ám világ, az már biztos apuskám", nem tudom lehet hogy nekem még demom is van. Azt már az Erakcióval csináltam, mert ugye a Zsidó gyerekeket vittem magammal. A Gábor akkor egy pozitívabb világba lépett, én maradtam ennél.
Kolera: Ez az Erakció is egy pécsi punkzenekar volt akkor.
Kefe: Persze, az nekem egy továbblépés volt. Persze én továbbra is úgy üvöltöttem, mint a szigeti farkas, semmi baj nem volt.
Kolera: Kik voltak a társaid?
Kefe: Talpas, ő egy egész jó figura volt a Talpi, ő volt a basszusgitáros, Szél Atillának hívták a gitárost, ő egy arc volt, aki tényleg tudott gitározni és a Bútor Endre volt a dobos.
Ő egyébként egy rocker arc lett, neki volt dobfelszerelése.
Kolera: Meddig ment ez a zenekar és volt e koncertetek?
Kefe: Volt egy buli Bólyban ez egy Erakciós buli volt, akkor már ott volt a Pálmafuck, nekem onnan az Ákos volt az ismerősöm, ők hívtak le bennünket. a többieket nem is ismertem, ő volt a gitáros.
Mi úgy mentünk már le oda, hogy sokan voltak. Mohácsiak, pécsiek. az volt a lényege az egésznek. A Pálmafuck játszott a Pistolstól valamit, az volt a vége és akkor mi jöttünk, én elkezdtem énekelni, hogy "Zsidó gyerekek Auschwitzban" és akkor lekapcsolták az áramot. Bejöttek a rendőrök és akkor mondták hogy személyi igazolványt, én akkor elindultam a bőrdzekimért és kaptam egy nyakast. Na mondom jól van, maga mondta hogy a személyimért menjek. Nagyon jó volt igazi jó punkbuli volt, meg is érte.
Nem volt belőle semmi és akkor utána történt az, hogy én akkor a Pécsi Köztisztasági Vállalatnál dolgoztam egy irodában, ilyen vezénylő, aki a kukásokat irányította.
És akkor bejött egy arc, mondta, hogy Buzás Csabát keresi. Kihívott és akkor mondta nekem hogy "Csaba, hogyha jót akar magának, maga ugye kint volt Olaszországban, elhagyta az országot. (Akkor már meg voltam nősülve, komoly családapa voltam 20 évesen) Ne erőltesse ezt a dolgot, mert nem lesz jó vége." Nem volt semmi erőszak, csak felhívták a figyelmem, hogy hagyjam ezt a fenébe abba.
Gyakorlatilag itt befejeztem, nem csak ezért, ennek nem volt igazából jövője, Gábornál ez másképp volt, ő sokkal komolyabban vette. Én azt gondolom, ha a Gábor mellé lett volna egy olyan ember akinek van tehetsége, akkor ők vihették volna tovább. nekik a fénykoruk a Gruppensex volt, ott volt egy jó arc a Hardy Peti, ő tényleg egy jelenség volt, de azért vele volt baj. Nem jött nekik össze, nem volt meg az a plusz ami kellett volna. Nagyon jók voltak ők, a Gábor egy erős egyéniség volt, ő összetartotta ezt a csapatot, ha ott még lett volna egy olyan kaliberű ember mint ő, akkor azért vihették volna valamire.
Kolera: De te csak a zenélést hagytad abba 85-ben, utána jártál azért koncertekre még 90-ben is.
Kefe: Sőt volt olyan is, amikor összevesztek a Hardyval, a Gábor odahívott engem a Gruppensexbe énekelni, próbáltam is velük, de ugye abból nem lett semmi, a Hardyval kibékültek mert hívták őket valahova,
A Gábor nyilván a Hardyt választotta meg hát a Peti fért bele, én azt nem gondolom punkzenének amit ők játszottak.
Kolera: Van benne azért szerintem.
Kefe: Van, de benne van a Peti keze azért rendesen. Peti azért egy jó ember volt, na én nagyon sajnáltam, mert láttam mikor le volt épülve.
Kolera: Ő meghalt?
Kefe: Meghalt persze.
Kolera: Akkoriban?
Kefe: Sokkal később, ő még énekelt, színházazott, próbált kreatív dolgokat csinálni, csakhát ugye amikor az István pincében összefutottunk egy fröccsnél és azt mondja "Hello Kefe baszdmeg, de jó hogy itt vagy meghívsz egy fröccsre?" Tudod az a tipus, akit totál készre tesz az alkohol.
Kolera: Akkor még menjünk vissza az Erakcióhoz, ez az egy koncert volt Bólyban, vagy volt még?
Kefe: Az a baj,hogy ez nekem az Ideges Sírásókkal nagyon összefolyik mert én vittem tovább a Sírásók számait. Az Erakciónak volt egy ilyen száma hogy "Üsd be a kirakatot".
Én nem tudtam ezzel a zenével úgy kiteljesülni. mint a Gábor sajnos. Engem azért nagyon sokan szerettek és mindenki ismert, nagyon sok lány jött, azért az nagyon fontos dolog volt. Nem tudtam ebből többet kihozni, szerettem volna, de sajnos nem. Volt hogy felléptem a Gáborékkal, játszottak a Zsolnaiban és akkor felhívtak a színpadra.
És volt az "Aids Go Home", az egy horvát zenekarnak volt a száma, annak nagyon nehéz szövege volt.
Kolera: Igen, annyi a szöveg, hogy: "Aids Go Home".
Kefe: Az ment hozzám, nem annyira a Hardyhoz és akkor felmentem és lenyomtam, tök jó volt. Ismertem mindenkit, jó barátságban voltam mindenkivel, amikor leléptem például akkor mindenki erről beszélt.
Akkor a punk meg a csövesség összefonódásban volt, nem nagyon lehetett különválasztani, sok barátom volt ott is, tök jó volt, hogy mikor visszajöttem akkor szeretgettek.
Ez a Lucile is ahogy felfújták, ez nekem nem volt olyan akkora nagy dolog.
Kolera: Nyilván mert akkor nem tudhattad még, hogy ki ő, vagy milyen szerepet játszik később.
Kefe: Ez érdekes sztori mert ugye én kint voltam Moszkvában és később egondolkodtam, hogy ez a Lucile az a Lucile, akivel én kint találkoztam.
Kolera: Akkor a Lucile-lel jöttél össze, vagy a Sophie -val?
Kefe: A Lucile-lel jöttem össze úgy, hogy vele ismerkedtem meg, az hogy ott volt a Sophie, aki egy fasza csaj volt, hát nyilván arra mozdulok rá.
Kolera: A Lucile akkor nem volt egy nagy szám, nem volt jó csaj?
Kefe: Dehogynem, jó csaj volt, de két jó közül melyiket választod? Nyilván a jobbikat, nem?
Kolera: Ők valami filmes suliba járhattak?
Kefe: Szerinted tudtam vele beszélgetni? A lényeg hogy az egyik cipője piros volt, a másik kék. Nagyon be voltam állva, nagyon felvettem a pózt, mikor megláttam őt, mert a szállodában se volt senki, aki punk volt és az volt a lényeg, hogy én ott kiszúrtam, a haja az igazi jó ilyen Nina Hagenes fekete, jól nézett ki. Ott álltam az étteremnél és nagyon magyarázott franciául ott valakiknek. Egyszer odanézett és akkor odajött.megkérdezte, hogy "English? American?" "No, Hungary" és akkor nézett mint a lukinyúl, de akkor ő már nyomozott az oroszoknál is, mert kérdezgette, hogy én ismerem-e az Akvarium zenekart, nyilván nem ismertem.
Kérdezte, hogy hol lakom én azt gondoltam, hogy az életben se fogok vele találkozni mondtam neki, hogy Pécsen, de kérdezte hogy az hol van? Budapest? Mondom persze Budapest külvárosa. Akkor megadták a címüket, nekem talán még most is megvan, ha nagyon kutatnék utána. Lényeg a lényeg, hogy nekem ez a Sophie volt az, akit be tudtam csalogatni az ágyamba már ott. Ki akartam menni hozzá.
Kolera: Annyira ne ugorjunk előre még, hány napot voltatok együtt a szállodában?
Kefe: 10 nap volt, ilyen diákutazással voltam és ott találkoztunk minden nap a moszkvai olimpia egyik szállodája volt ez, minden nap mentünk Leninhez, fasza volt. Minden este ott találkoztunk, a Lucile-nek mindig magyaráztam mennyire tetszik, de ő nem nagyon akart megállni. Ő úgy hívott hogy "Sábá" mert a Csabát nem tudta kimondani. A Sophie más volt, a Lucile igazi kis vadóc lány volt.
Aztán hazajöttünk, nekem volt egy csajom, családi dolgok sem úgy mentek, mint egy normális családban, semmi nem volt ami itt tartson, kivéve ez a lány, aki később a feleségem lett.
Ott kint mondta Lucile, hogy küldjek magyar punkzenét neki, elmeséltem a sztorit a Gábornak és kérdeztem, hogy tud-e ebben segíteni, hogy szerezzünk zenét és küldjük el a lánynak és akkor igy is lett, a Gábor is ráállt, egy csomót összeszedtünk, csak nem volt franciául tudó ember.
Volt ugye a Csillag söröző Pécsen, akkor ez egy nagyon jó hely volt és akkor ott odamentünk, a feketék ugye vagy franciául beszéltek, vagy angolul és pont ott ült egy, aki a Le Figaro-t olvasta és akkor azzal sikerült úgy levelet küldeni. Én inkább nem is a Lucile, hanem a Sophie végett csináltam ezt az egészet. a Lucile-nek és a Sophie-nak is küldtem levelet. A Sophie írta. hogy menjek ki mert szeretne velem találkozni. A Lucile-nek kiküldtem a kazettákat és akkor írta hogy "Vive la punk Hungary", nagyon tetszett neki.
És akkor írta hogy eljönnek Magyarországra. na akkor voltam én bajban.
Kolera: De várjál, először kimentél előbb.
Kefe: Így van kiküldtük a kazettákat és én kimentem a Punk Laci nevű barátommal.
Kolera: Ő is pécsi volt?
Kefe: Persze a Rituper Laci, a Punk Lacika Clevelandben él, ha igaz.
Én meg visszajöttem két hónap múlva.
Kolera: És amikor visszajöttél, akkor írták hogy jönnek.
Kefe: Így van pontosan és ugye akkor már megszűnt a francia kapcsolat és a nővérem meg ugye tanult franciául és akkor őt kértem meg, hogy írja meg nekik, hogy ne jöjjenek.
A Lucile még küldött Angliából képeslapot, "Üdvözöllek a punk hazájából", nem tudom, hogy megvan-e még, a Sophie is küldött még képet a családjáról, de amikor az Irénke elküldte ezt, onnantól semmit sem tudtam többé róluk.
Kolera: Ezt arra válaszoltad, mikor írták hogy jönnek forgatni, ugye?
Kefe: Nem, nem volt ilyen hogy jönnek forgatni, hanem az hogy jönnek Magyarországra.
Kolera: Tehát nem mondtak olyat, hogy jönnek kamerákkal?
Kefe: Erről nem tudok.
Kolera: Mondjuk, mikor megérkeztek és fel alá jártak a városban előbb utóbb találkozhattak punkokkal.
Kefe: Igen ez így történhetett, amikor a nővérem megírta a levelet onnan tól kezdve se a Lucile-ről, se a Sophie-ról semmi, aztán egyszer hívott a Gábor, hogy tudod ki ez a Lucile? Hát bazmeg ilyen a világ.
Kolera: Ez abszolut nem lenne érdekes, ha nem történt volna az, ami történt.
Kefe: Ha ez az a Lucile.
Kolera: Hát ekkora véletlenek azért aligha léteznek, Lucile nevű punk csaj, aki imádja Lenint és a kommunizmust, beszél oroszul, szereti a magyar punkot és Magyarországra jön 1983-ban.
Kefe: Igen, ez igaz
Kolera: Ők egy nagyobb csoporttal voltak?
Kefe: Igen csoportban voltak, fiatalok.
Kolera: És ők voltak ketten punkok?
Kefe: Nem, a Sophie nem volt punk, egy punk volt a Lucile.
Kolera: Értem. Más téma. Hazel O' Connor koncerten voltál?
Kefe: Igen a pécsi sportcsarnokban, de az nagy belefutás volt, mert ez nem a Breaking Glass volt, teljesen más, itt ő már teljesen mást játszott nem is tudom milyen zene volt, nem is nagyon volt abból a filmből, talán egy-két szám, valmit mondott is, mikor kiabáltam hogy "Punks not dead, Hazel dead".
Kolera: Valamit nyilatkozott is itt, hogy nem érti mit keresnek punkok a koncertjén.
Kefe: Lehet, hogy akkor rám gondolt. Meg ez a másik cikk, a "Kefe és Egon ülnek a komlói buszon", az is egy festett dolog volt. Az sem egészen úgy volt, ahogy azt megírták, nem mintha ennyi év után számítana. Kis Egonkámmal, ifjú tanítványom az is.
Kolera: Akkor emlékszel a Picsa nevű zenekarra is, ahol ő még szerepelt?
Kefe: Hát hogyne emlékeznék, tök jók voltak. én a Vilivel együtt dolgoztam, mikor a Köztisztasági Vállalatnál voltam, a Vili autószerelő volt ott, ő egy nagyon jó srác volt, neki egy baja volt az alkohol. Vele együtt voltunk ilyen utánképzésen, mikor elveszik a jogsidat, egy pszichológus ott tette fel a kérdéseket, ott aztán volt röhögés.
Én most a Gábort olvastam mikor írt a Megyeriről, annyira ezzel nem értek egyet, én azt gondolom hogy őbennük megvolt az a plusz, megcsinálták.
Én azt mondom, hogy ők nagyon jók, most is hallgatom. Azt, hogy a Megyeri egy bolond, hát ki nem bolond.
Kolera: A Dózer nevű komlói fazont ismerted?
Kefe: Azt hiszem Levi, Leventének hívták, jó kiállású fiú volt, mondjuk mint a Csóka Laci.
Kolera: Mohácsiakat, komlóiakat honnan ismerted?
Kefe: Én ott először nem is a punkokat ismertem, egy barátomnak a szüleinek a Mohácsi szigeten volt nyaralójuk, Omegának hívták a fiút, mert szerette az Omegát, csöves volt, oda lejártunk.
Volt még akkor Pécsett egy barátnőm a Maca, őhozzá járt két fiú Mohácsról a Tibi meg még valaki és ezeken keresztül ismertem meg a Kenyért, meg ezeket a srácokat.
Meg amikor volt Lánycsókon a koncert, mikor a Beatrice nem léphetett fel és akkor a Frakcióval jött a Feró, ott nagyon sok mohácsi volt, ott összebandáztunk.
Kolera: De ezek az évek pozitívan maradtak meg benned gondolom.
Kefe: Maximálisan. Ezek a dolgok tök jók voltak, jól éreztem magam a bőrömben, jó volt így élni.
Kolera: Köszi az interjút!
Ideges Sírásók 1982 - Buzás Csaba (Kefe) - ének, Venczel Gábor - basszus, ének, Paár Alajos - gitár
Erakció 1983-84 - Búzás Csaba (Kefe) - ének, Szél Attila - gitár, Talpas - basszus, Bútor Endre - dob
/campos /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése